Textil Napló 2. rész : William Morris

Emlékszem körülbelül 16 évvel ezelőtt egy kedves barátnőm spanyolországi nyaralásából színes lakberendezési magazinokkal tért haza, még a nevükre is emlékszem: AD és World of Interiors volt.

Csodálatos élmény volt ezeket lapozgatni, az ember gyönyörű tereket, izgalmas színeket és stílusokat talált benne, amiket itthon még alig lehetett látni.

Természetesen már akkor is a textiles részeknél időztem a legtöbbet és szépen kikerestem minden egyes anyag esetében a nevet, de teljesen elvarázsolt, hogy bizony a falakon is elképezstő mintákat láttam – vagyis a tapétákat is megleltem. Itt találkoztam előszőr a viktoriánus kor legsokoldalúbb emberével William Morrissal.

Akkor még hobbi volt a varrás az életembe és álmodni sem mertem volna, hogy ezekkel az anyagokkal és valamikor dolgozni is fogok, egész távolinak tűnt ez a világ, így maradtak a magazinok csillogó lapjai.

De ne szaladjunk ennyire előre. 🙂

Morris – a festőművész, iparművész, író, költő, szocialista aktivista – 1834. március 24.-ben született Walthamstowban.

William Morris jómódú család gyermeke, de felnőtté válásától gazdaságilag saját lábán állt. A gyermekkora óta fennálló természetszeretetét és a középkori környezet iránti vonzalmát későbbi baráti kapcsolatai is fokozták.

1856-ban találkozott a preraffaelita Rosettivel, akire az ifjak írásai nagy hatást gyakoroltak. A következő években azt kutatták, miképpen hidalhatók át a művészeti ágak és az alkalmazott művészetek közti szakadékok. Bár a továbbiakban is foglalkozott költészettel, tevékenysége – vállalkozásai – egyértelműen az alkalmazott művészetek felé fejlődtek.

Egyre világosabbá vált számára, hogy a művészet és a társadalom elválaszthatatlanok egymástól, aktiv politikai szerepeket vállalt, 1883-ban belépett a szociáldemokraták szövetségébe, később – haláláig – igazgatóként irányította az Arts and Crafts Exhibition Sociality munkáját.

1859-ben vette el Janeyt és barátját, Philip Webbet kérte meg közös otthonuk megtervezésére. A „vörös ház”-nak Red House nevezték el, vöröstégla homlokzata miatt. Kent vidéki házainak stílusában épült, téglaépítése, masszív tölgy lépcsői különlegessé tették, kívülről festői gótikus látványt nyújtott, dolgozószobáját az Artúr mondakör jeleneteivel díszítette, melyhez Morris maga festett növényzetet, madarakat a régi tapéták stílusában. Fokozatosan, bizonyos idő elteltével hímzett falikárpitokkal, ólomüveg ablakokkal, csempékkel, bútorokkal, fém-, és üvegmunkákkal teltek meg a helységek. William Morris és Janey boldogok voltak ebben a korai időszakban. Két lányuk is itt született.

Az egyetlen ház melyhez Morris igazán kötődött Kelmscott Manor volt, a Temze felső folyásánál. 1867-ben Rossetti újra modellnek kérte Janeyt és intenzív- az ő részéről indiszkrét kapcsolatot kezdett folytatni vele – csodáló portrék festésével és élveteg versek írásában fejeződött ki. Míg Rossetti Kelmscott-ban volt, Morris hosszú utazásokat tett északra, legújabb lelkesedésének, az északi mondáknak hódolva.

A mintakészítési stílus, melyet Morris kifejlesztett, nagyban különbözött a viktoriánus korszakból fennmaradtaktól, melyeket a realisztikusan modellezett beállítások és erős színek jellemeztek. Bár Morris a természetet használta inspirációul, nagy lelkesedéssel nyúlt a középkori kéziratokban talált mintákhoz. Gyűjtötte ezeket, valamint a csodált hímzéseket és tapétákat. Jóllehet sokkal többet dolgozott dekoratív elrendezésű lapos sémákkal.

Az eper tolvaj – egyik leghíresebb, és legtovább kedvelten használt mintája, igen speciális, valójában egész mindennapi körülmények között született Kelmsott Manorban. Egy nap Morris a madarakat nézte mint találják meg az ágak közt az eperszemeket. (1883)

forrás: wiki

Akkor pedig a folytatás…

A varrás és táska tervezés komolyabban, 2011-ben indult el nálam és már akkor is törekedtem a különleges izgalmas anyag választásra. Jártam a várost, megvoltak a kedvenc üzleteim ( ezeket a mai napig titokban is tartom 🙂 – ahonnan a táskáim alapanyagait szereztem. Sok barátom is segített és ha külföldön jártak mindig megleptek valamivel.
Folyamatos keresésben vagyok a mai napig, de 2019 környékén azt érzetem, hogy valami új kell – ekkor döntöttem el, hogy ha még különlegesebb táskákat szeretnék az alapanyagok tekintetében külföldre kell orientálódni. És igen, itt nyílt meg az a lehetőségem, hogy megtalálhattam a sok évvel ezelőtti csodálatom tárgyát a Morris textileket. Hatalmas boldogságot éreztem és megrendeltem az első darabokat – amik között az első természetsen az Epertolvajka volt.
Itt láthatjátok is, a csodálatos Aqua világos türkiz színben, ami azóta folyamatosan is van a műhelyben, hisz ez lett a legnagyobb kedvenc.